Kezdhetném azzal az ünnepi beszédemet, hogy a Szülők Háza egy szülőtámogató program, amely segíti a munka és magánélet összehangolását. Amely ezért meg is kapta az Európai Unió, az Eurofound, munka és magánéletért felelős alapítványának “Best Practice” , azaz legjobb gyakorlat elismerését, és a Világbank is beemelte a jó gyakorlatai közzé. Idén pedig megkaptuk az ENSZ ECOSOC konzultatív státuszt.

Na de, itt álljunk is meg egy pillanatra… Sokat gondolkoztam azon, mit is jelent a munka és a magán élet összehangolása?

Hogy lehet-e egyáltalán összehangolni azt? Arra jutottam, hogy ez egy oximoron. Vagyis önmagában értelmezhetetlen szókapcsolat. De akkor mégis miért ez a sok elismerés, miben segít mégis a Szülők Háza? Akinek gyereke van, és munkája, hivatása is egyben, az tudja, hogy képtelenség délután 4-kor letenni a munkát, mint, ahogy képtelenség reggel 8-kor letenni a gyereket. Ráadásul mindig közbejön valami, egy betegség otthon, egy nem várt feladat a munkában. Egy szülő élete folyamatos tervezés és újra tervezés. Aki szülővé válik, tudatosan vagy kevésbé meggondoltan, az fontos, hogy tisztában legyen vele, hogy egy életen át tartó tisztséget fogad el, amelynek nem könnyű megfelelni. Lehet méltósággal eleget tenni ennek, lehet néha nehézkesebben, olykor-olykor elbukva, máskor dicsőségesebben. Egyet nem lehet soha: feladni!

Azt, hogy mennyire tettük jól, vagy kevésbé a dolgunkat, azt majd a gyerekeink fogják eldönteni amikor felnőnek. Látjuk majd, hogy milyen ember vált belőlük, hogyan boldogulnak majd az életben, a kapcsolataik területén és persze a munka világában, és válnak egyszer majd ők is szülővé. Nem könnyű egy ilyen életen át tartó hivatásnak megfelelni. Ráadásul nem mindenkinek vannak egyforma szociális, anyagi, fizikai, test, lelki lehetőségeik, és a világ is folyton változik körülöttünk, Pontosan ezért nem lehet egy mondatban megfogalmazni, miben segít a Szülők Háza, mert programjai, szolgáltatásai rugalmasan illeszkednek a szülők aktuális egyéni igényeihez és a tágabb környezetünk helyzetéhez. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az elmúlt időszak próbatételei.

Éppen elkészült új Bartók Kuckó Családi Sütizőnk és Bölcsődénk, jött a pandémia és be kellett zárnunk. Szomorkodtunk egy kicsit, majd azt mondtuk sebaj, megcsináltuk a Digitális Bölcsődét,  amelynek 2 hét alatt 3500 feliratkozója lett. A lezárások után örültünk, hogy újra kinyithattuk, elindult az élet, majd mikor éppen Győrben egy eseményt ünnepeltünk, aznap éjjel tört ki a szomszédunkban a háború. Azt mondtuk, ha ez a szörnyűség történt, nekünk kötelességünk segíteni az ukrán menekült családokat és befogadtuk őket a Szülők Háza Családba. Gondoltuk, hogy hamar véget ér, majd a háború és ők békében haza térhetnek.

A háború azóta is tart, és most itt van a nyakunkon az energia válság is. Mi pedig most itt vagyunk 8 új családi bölcsődével 4 központtal és hát nekünk se adják ingyen az energiát Nem mondom, hogy nem aggódunk picit, de tudom, hogy ezt is meg fogjuk oldani, hiszen mint ahogy egy családban az lenni szokott, mikor épen hátradőlnénk, szusszannák egyet, mindig beüt valami “ménkő” valami teendő…Megoldjuk, aztán jön a következő.

Mi, a Szülők Háza Családban ki fogunk tartani, ahogy eddig is tettük és ígérjük, hogy mindent megteszünk, hogy ne maradjanak magukra a Szülők Házás családok vállalt tisztségükben, az anyaságban és az apaságban és a Tegyél Jótos állami gondozott gyerekeket is segíteni fogjuk, akik nem nőhetnek fel családban. Tudom, hogy menni fog, együtt mindent meg fogjuk oldani. Mert minden élet érték!

Végezetül, mit adott nekem, személyesen, a Szülők Háza?

Itt lettem kezdő anyukából sokak Napi Mamija. Itt hoztam meg életem egyik legnehezebb döntését. Itt ismertem meg 3. gyermekemet Fannit, aki átlelté azt, amit senkinek nem szabadna, elveszítette az anyukáját, és akinek aztán 3 éves korától, én lettem a Mamija. Itt talált rám a szerelem, Fanni apukája személyében, akivel egy család lettünk és ide született meg 4.gyermekem Boriska.

A Szülők Háza kapcsán ismeretem meg Kemény Dénest és hoztuk létre a Szülők Háza Alapítványt, amelyben mára már 500 nehéz sorsú gyermekeket támogatunk és nagy büszkeség számomra, hogy ma már többen itt vannak közülük és önkéntesként segítik a munkánkat Igaz barátokat, szövetségeseket ismertem meg itt.

Eljutottam számos országba, találkozhattam sok érdekes életű emberrel. Értek sikerek, örömök és persze csalódások, bánatok is és olykor megoldhatatlannak tűnő nehézségek is. Nekem a Szülők Háza a második családom, egy általam választott hivatás, egy tisztség, amelyet néha könnyebben, néha nehezebben élek meg.

Egyet viszont tudok. Soha nem fogom feladni! És ha majd egyszer elfáradok tudom, hogy lesznek, akik tovább viszik a zászlót további “tizenötévekig” 💖💖💖