„Egy baba nagyon gyorsan meg tudja tanulni azt, hogy érdemes-e megszólítani a világot, vagy tök fölösleges – és ezt egy életre tudomásul veszi. Ha megtanulja, hogy a világot érdemes megszólítani, mert a világ válaszol, ráadásul adekvát módon válaszol, ennél gazdagabb tanulmányi anyag egy életkorra nincs is.
De az ellenkezője is nagyon tanulságos. Amikor azt tanulja meg, hogy – teljesen mindegy, hogy én mit csinálok, mert nincs reakció – , akkor ezt is használni fogja az élete során, és nem fogja megszólítani a világot soha. Nem véletlen, hogy az én vizsgálataim is mindig azt mutatták, hogy azok a babák, akiket fölvett a szülő, és éjszaka föl-alá járkált, szolgálatot teljesített, hároméves korukra tüneményes, kíváncsi, kreatív gyerekek lettek. Kreatívak, mert a kreativitás nem csak intellektuális dolog. A kreativitás személyiségjegy, ahhoz elég bátornak kell lenni…” (dr. Ranschburg Jenő)
