Nagyon fontos gondolat, hogy a gyermeket nem a boldogságra – akármilyen furcsán is hangzik – kell nevelni. Hanem a boldogulásra! Hiszen az sem baj, ha nem feltétlenül vagyunk mi magunk mindig boldogok. Előfordul, hogy olykor-olykor szomorúak leszünk, néha elkeseredünk, néha egy picit elfáradunk, aztán újra megküzdünk a problémáinkkal, vagy éppen élvezzük az életet. Ugyanígy a gyerekeket sem szabad olyan illúzióba, olyan érzetvilágba ringatni, hogy az élet arról szól: mindig-mindig boldogok vagyunk. Inkább az lenne a szülői feladat, hogy megtanítsuk a gyerekünket boldogulni, vagyis megküzdeni az őt ért élethelyzetekkel, hogy segítsük őt sikeresnek lenni, mind a magán-, mind a szakmai életében egyaránt. (Regős Judit)
