A játék egész életünket végig kíséri, teljesebbé és élhetőbbé teszi mindennapjainkat.
A gyerekek a játék által tapasztalják meg, fedezik fel a világot, és benne önmagukat is. Fontos, hogy mi felnőttek megértsük a játék fontosságát gyermekeink életében, hiszen csak ezáltal válunk képessé arra, hogy megfelelő játszótársaik legyünk, és megtaláljuk számukra az életkoruknak, érdeklődésüknek, képességeiknek megfelelő játékokat.
A következő cikksorozatban egy képzeletbeli utazásra invitálom a kedves olvasókat a játékok, a gyermeki képzelet és fejlődés világába. Nagy örömmel teszem ezt, mivel magam is kétgyermekes anyuka vagyok (kislányom, Julcsa négy, kisfiam, Bálint két éves), így most a mindennapokban élem meg, amit a tankönyvekből tanultam, és a szakmámban tapasztaltam.
Gyermekeink már az anyaméhben is játszanak: bukfenceket vetnek, úszkálnak, húzgálják a köldökzsinórt, ujjukat szopják. A szülői érintésre pedig érzékenyen reagálnak. Már ilyen pici korban (kb. a 20 – 24. hetesen) el lehet velük kezdeni az ún. „Kövesd a kezem játékot”. Tegyük a kezünket a pocakunk bármely részére (lehetőleg a köldök magasságába), és észre fogjuk venni, hogy szinte „bekucorodnak” az anyai kéz alá. Ezután mozgassuk a kezünket bármely irányba (lehetőleg felfelé) és a magzat követni fogja. Hihetetlen? Próbálja ki! Fontos, hogy mindig felfelé, vagy oldalara (tehát sohasem lefelé) „csaljuk” a picit. Így kényelmesebb lesz a pocak hordása is, mert a baba nem fogja súlyával nagyon lefelé húzni a hasunkat.
A születendő gyermekünkre való ráhangolódást segíti elő, ha minden nap legalább fél órát adunk magunknak és neki, hogy teljesen kikapcsolódjunk, és csak vele foglalkozzunk. Az ellazuláshoz tiszta szívből ajánlanám Mozart, Bach, vagy Vivaldi műveit. A magzatoknak a 22. héttől megindul a hallásfejlődésük. Kutatások bizonyítják, hogy a méhen belül megismert hangokra (szülői hang, zene, stb.) születésük után is emlékeznek az újszülöttek. Tehát, ha kisbabánkat már magzat korában megismertetjük egy számára nyugtatólag ható zeneművel, akkor joggal bizakodhatunk abban, hogy megszületése után is hasonló hatást érünk el vele. Ugyanezért ajánlom, hogy már a méhen belüli korban beszélgessünk is a „Pocaklakóval”, meséljünk, énekeljünk neki. Ez szintén segíti az egymásra, és a szülői szerepre való ráhangolódást. Fontos megjegyeznem, hogy semmi baj nem származik abból, ha valaki nem hallgat komolyzenét a várandóssága alatt, és nem mesél a magzatának, de én mégis ajánlanám, mert – és ezt is a tapasztalatok mutatják – a saját dolgát könnyíti meg vele.
Hasonló a helyzet azzal is, hogy milyen játékot érdemes beszereznünk a kis „Jövevénynek” még születése előtt. Mi a férjemmel már a nászúton (megjegyzem, akkor még terhes sem voltam!) szert tettünk különböző rágókákra, csörgőkre, majd a különböző rokonoktól is „begyüjtöttünk” számolatlan mennyiségű és minőségű mütyürt, amit azóta is csak ímmel- ámmal használunk. Aztán később jöttem rá, hogy jobb, ha a gyereknek van egy-két jó minőségű, korának megfelelő, biztonságosan használható játéka, még akkor is, ha az esetleg drágább!
A játék nem helyettesíti a közösen eltöltött időt. Azonban a család minden tagjának nagy örömöt tud okozni, ha olyan játékot sikerült gyermekünk kezébe adnunk, amit szeret, ugyanakkor a hasznára is válik. Olyat, amivel közösen is tudunk játszani, de egyedül is leköti a kicsi figyelmét. Amitől nem kell félni, hogy pont akkor törik össze, vagy megy tönkre, amikor már nagyon megszerette a kicsi, vagy megvágja, megszúrja őt, vagy éppenséggel fogalma sincs a gyereknek, hogy mire való, és saját maga tépi szét, teszi tönkre már az első nap…
(Regős Judit)
